Cikkek ábécé sorrendben

Az írás az egyik legismertebb jászsági kézműves foglalkozásról, a szűcsmesterségről szól, s egy 1923-ban Jászkiséren gyűjtött népdal szövegével indít. A szerző több forrásból idéz, melyek alátámasztják azt a tényt, hogy a Jászságban élő és munkálkodó szűcscéhek száma országos tekintetben is igen magas  volt. A szűcsmesterek munkája a legapróbb részletekig pontos, aprólékos, igényes és szép volt, hogy az ország más területeiről is érkeztek nagy számú megrendelések. A Dancsa család volt Jászberény egyik leghíresebb szűcs-dinasztiája, s elolvashatjuk Dancsa András 1981-ben lejegyzett, szakmájáról szóló emlékeit. Majd egy 1932-es találkozásról szóló visszaemlékezést olvashatunk, melynek során Csete Balázs, Jászkisér méltán becsült kutatója, egy öreg embertől, Tamás Gerzsontól tudott meg érdekes részleteket a subáról, s a szűcsmesterekről.