Cikkek ábécé sorrendben
Női szerepek a magyar néphagyományban – I.
„A magyar néptánc különleges helyet foglal el az európai néptánchagyományok sorában: a Kárpát-medencei etnikumkeveredés, az itteni népi kultúrák alakulásának jellegzetességei, a tánc régi és új rétegeinek sajátos ötvöződése, termékeny egymásra hatása és más tényezők következtében olyan egyedülállóan gazdag tánc- (és zenei) kultúra bontakozott ki a magyar nyelvterületen, amelyben a középkori eredetű lánc- és körtáncok együtt élnek a reneszánszra visszavezethető forgós-forgatós páros táncokkal és a XVIII–XIX. századi új stílusú csárdáshagyománnyal, s amelyet éppen ezért az archaikus vonások, a régi stílus formai, zenei és funkcionális jegyei éppúgy jellemeznek, mint az új stílus erőteljes hatása.” – írja tanulmánya bevezetőjében Ratkó Lujza, aki a címben megadott téma mély vizsgálata által viszi közelebb az olvasót a hagyomány működésmódjainak megértéséhez.