Cikkek ábécé sorrendben
„Bandázás és pëndzsom”
(Tánctörténeti emlékek a Jászságból)
A szerző egy 1908-as gyűjtésű, jászszentandrási népdal szövegével kezdi írását. Elsőként megtudhatjuk, hogy az 1950-es években, s a hatvanas évek elején, jeles néprajzkutatóink: Muharay Elemér, Kaposi Edit, Pesovár Ferenc, Martin György, Maácz László jártak a Jászságban szokásokat, táncokat, népdalokat gyűjteni. Leírja azt is, hogy mindezek hatására milyen koreográfiák születtek, s azok hol lettek bemutatva. Molnár István jászszentandrási helytörténész emlékeit idézi fel nekünk ezekről az időkről. Leginkább arról, hogy miként biztatta őt Muharay Elemér, s a Népművelési Intézet munkatársainak segítségével hogyan sikerült összeállítania egy koreográfiát "Bandázás és pëndzsom" címmel. Ezt az előadást be is mutatták 1953-ban Budapesten, ahol személyesen találkozhatott Kodály Zoltánnal, s fogadhatta gratulációját. (A mű egy 1955-ös filmfelvételen dokumentálva van.) A továbbiakban Pista bácsi visszaemlékezéseit olvashatjuk, megtudva belőle a bandázás, pëndzsom jelentését, s azt, hogy segítői ezeken a gyűjtéseken Medveczky Ferenc és Guba Béla voltak. A koreográfia teljes anyagát 1971-ben közreadták egy Jászberényben megjelent kötetben. Aztán egy másik híres jász koreográfiáról ír a szerző: a Jászjákóhalmi Táncegyüttes adja elő 1955-ben a "Jákóhalmi lakodalmas"-t Budapesten, a MOM székházban, mely akkora sikert aratott, hogy az együttes kijutott a VIT-re. A cikk befejezéseként az írás készítője a jászsági páros táncok hangsúlyának kérdéséről értekezik.