XLIV. TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ • 2025. április 4–6.
Lapszám:
Kezdőoldal: 38
Műfaj:
 =>  
Fügedi János A mozdulatellentét elve néptáncaink motívumalkotásában című írása a néptánc formai elemzésével  foglalkozik. Megtudhatjuk,hogy 2 irányzat terjedt el a témával kapcsolatos kutatásokban: az egyiket Szentpál Olga és Szentpál Csilla, a másik irányzatot Martin György és Pesovár Ernő képviseli. Fügedi János szerint mindkét irányzat megegyezik egy dologban, miszerint a táncelemzés során az első lépésként a tánc legkisebb önálló szerkezeti egységét, a motívumoat kell meghatározni. Kiderül az írásból, hogy a motívum fogalmának tisztázásával, a táncszerkezeti szerepeivel a legbehatóbban Martin György foglalkozott – A sárközi Duna menti táncok motívumkicse című könyvben. A könyv szerint a motívumok ismértődő szerkezeti elemei a táncnak, az értelmezés szerint legalább 2– a zenei időben egymást követendő mozdulatból kell állnia a motívumoknak stb. Fügedi János szerint ha a motívumhatárokhoz képest kisebb terjedelmük miatt mikrostrukturákat vizsgálunk, akkor, akkor a– mozudulatok valamely módon térbeli ellentétpárt alkotnak. A továbbiakban az ellentétpárok típusait és azoknak elemzését láthatjuk, fényképek és leírások alapján (MTA Zenetudományi Intézetének Néptánc Archivumából). Ilyen pl. Verbunk Kéménd, Dus Mihályi, „Barátoké“ verbunk Jóka, Legényes Inaktelke stb. Az ellentétpárok típusainak leírása mellett azok összehasonlítást is tartalmazza a gazdag, tudományos értékű elemző munka.