XLIV. TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ • 2025. április 4–6.
Lapszám:
Kezdőoldal: 3
 =>  
Még fogva tart a nyári fény, de már csak téblábol a nyár. Kertek alatt méláz, futkos mezítláb. Maradna, de nem lehet, őrt áll az idő. Fölszisszenő lombokba belemar az ősz. Nyiladozó gesztenyék, pörge levélpár, tétovázó billegéssel megadja magát. Elnyílott a mécsvirág, kéklik a katáng, hervadtan kesereg az aprószulák. A fű közül még pillogat, búcsúzik a nyár, lemondóan int nemet a cinegepár. Megnémult a tücsök, nünüke sírdogál, kioltja lámpáját a szentjánosbogár. Berkenyefán limbál a megérett idő. Útra készen. Indulás. Eljött az idő. Útra készen. Hátadon a félbe hagyott nyár.  Nem zargat a messzeség, bölcs a mosolygás. Sírdogál a hegedű, árva a világ. Csak még egy kis időt. Még annyi minden... Túl korán... Hiszen még...  Nem a miénk volt. Ajándék. „Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve.” Immár hazatalált. Fönn van már a többiekkel Dávid oldalán. Csssss! Hallgasd csak! A Mindenségnek húzza már.